A boldogság és a teljesítmény összefüggései

Egész életemben azt hallottam -és szerintem ezzel nem vagyok egyedül-, hogy 'előbb a munka, azután a szórakozás'. Előbb hozzam a teljesítményt, és csak utána játszhatok. Bár a teljesítményt általában hoztam, de soha nem éreztem jól magam közben és már alig vártam, hogy játszhassak. Most főleg az általános iskoláról beszélek, de ezek a tanácsok egy életre elkísértek. Egy idő után képtelen voltam összekapcsolni a magas teljesítményt a jó érzésekkel és boldogsággal. Különállónak tekintettem őket. Az utóbbi években azonban fokozatosan kitisztult a kép és kezdtem megérteni, hogy a teljesítmény egyenes arányban áll a boldogsággal. Most már tudom, hogy soha nem fogok igazán kimagasló teljesítményt nyújtani addig, ameddig nem a boldogság állapotából indulok ki. Vannak erre referenciák az életemben, és tényleg működik. Ha viszont azt mondom: "Csak akkor lehetek boldog, ha magas teljesítményt nyújtok", akkor bibi van - csapdába kerülök.

Úgy hisszük, hogy azért kell dolgoznunk, hogy boldogok legyünk, de lehetséges-e, hogy fordítva van? Ebben a pergő és szórakoztató előadásban a TEDxBloomingtonon Shawn Achor pszichológus amellett érvel, hogy valójában a boldogság növeli a produktivitást.

Kapcsolódó bejegyzés:

Ezt kívánjuk Neked - Abraham-Hicks

Kommentelj bátran!


- KM

Farkas Andor - Kora: 9 hónap - Foglalkozása: Jólét-szakértő

Először is, idézek Randy Gage-től:
"Gazdagnak születtél. Természetes állapotod a jólét és annak minden formája. Amit tenned kell az az, hogy várod és elfogadod azt a mérhetetlen gazdagságot amiben a természet részesít."

Bob Proctor így fogalmaz Gazdagnak születtél című könyvében:
"Minden emberi lény gazdagnak született, csak a legtöbben ideiglenesen éppen pénz szűkében vannak. Mindenkiben megvan a képesség, hogy valóra váltsa álmait."

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen bejegyzést fogok közreadni, de ezt meg kell mutatnom nektek is. Andor anyukája, -aki régi ismerősöm- is beleegyezett, úgyhogy hajrá.

Amikor a videót megláttam nem hittem a szememnek. Többször is megnéztem, mert annyira csodálatos dolog volt látni a Természetet működés közben egy 9 hónapos kisfiú képében.

Sok helyen olvastam már, hogy a gyerekek még nagyon közel vannak a Forrásukhoz, és mindent ösztönösen tudnak. Tudják azt, hogy fontosak, tiszta szívből szeretik magukat -pedig ha megnézed tele vannak hurkákkal, még menni is alig bírnak, minden kiesik a kezükből, kicsit ügyetlenek, meg-megbotlanak, a beszédjük érthetetlen- és mégis... szeretik magukat feltételek nélkül, rácsodálkoznak az életre és tudják mi számukra a legjobb.

Én a gyerekeket mindig kicsi Isteneknek látom, akik nagyon is öntudatosak, tudják mit akarnak, csak a fizikai világ még új nekik, segíteni kell nekik abban, hogy eligazodjanak. Viszont minden esetben önálló és független egyéniségek.

A videóban az volt számomra a legérdekesebb, hogy Andor ösztönösen tudta, hogy a többet és a jobbat kell választania, nem volt megalkuvás. Nem érte be kevesebbel, nem mondta azt, hogy "Ooh.. én még kicsi vagyok, nem érdemlek olyan sokat, blablabla" Neeem....

Nézd meg mit művelt aztán jöhetnek a kommentek.

Andor anyukája pedagógus, nem is akármilyen :)
Szakmai Blogja: http://dyscalculiaport.blogspot.com/
(köszi, hogy engedted feltenni a videót :)

Ja... és ha lemaradtál volna a 4 éves Jessica megerősítéseiről, akkor ide kattintva megnézheted :)


- KM