Van egy súlyos problémám...
Talán ezzel a kijelentéssel lehetne a legfrappánsabban indítani a mai bejegyzést. Mert végül is mi a probléma? Egyáltalán létezhet-e probléma, vagy csak mi csinálunk a bolhából elefántot? Ahogy Eckhart Tolle is feltette a kérdést: "Létezhet-e most ebben a pillanatban, itt és most probléma, vagy csak az elménk evett tréfarépát reggelire?" Persze a problémát meg kell oldani, és ez így is van rendjén, de miért csináljunk belőle ügyet?
Igen ám, viszont nagyon sokszor ragaszkodunk egy helyzethez, nem engedjük el, még akkor sem amikor már szinte a létünket fenyegeti az állandó agyalás és kérdésfeltevés. Mindent tudni akarunk, mindenre választ akarunk kapni. És ha nem, akkor feszültséget, szorongást érzünk. Ezek után pedig mindent hajlandóak vagyunk megtenni azért, hogy elkerüljük az adott szituációt, vagy kényelmetlen érzést. Sokan ezért menekülnek mindenféle pótcselekvésbe, és ez alól a munkamánia sem kivétel. Mindent megteszünk, csak, hogy ne kelljen szembe nézni önmagunkkal.
A képesség, hogy szembe tudjunk nézni a legbelsőbb félelmeinkkel és szeressük őket olyannak amilyenek - szerintem az egyik legjelentősebb képességünk lehet, mely elvezethet a szabadsághoz. Mert mégis mi a szabadság?
Számomra az, ha nem köt le a múlt és nem félek a jövőtől, hanem teljesen tiszta fejjel és lélekkel jelen tudok lenni az adott pillanatban. Roppant egyszerűnek hangzik, mégsem könnyű megélni.
Nemrég találtam egy szenzációs videót, és ezt meg kell osztanom veletek. Az Úriemberről nem sokat tudok, viszont igencsak felkeltette az érdeklődésemet - ritka az ehhez hasonló spirituális tanítás; és valami azt súgja, működik... nem kell mindent tudni ;)
Figyeld meg hogyan változnak át az emberek a videóban...
Talán ezzel a kijelentéssel lehetne a legfrappánsabban indítani a mai bejegyzést. Mert végül is mi a probléma? Egyáltalán létezhet-e probléma, vagy csak mi csinálunk a bolhából elefántot? Ahogy Eckhart Tolle is feltette a kérdést: "Létezhet-e most ebben a pillanatban, itt és most probléma, vagy csak az elménk evett tréfarépát reggelire?" Persze a problémát meg kell oldani, és ez így is van rendjén, de miért csináljunk belőle ügyet?
Igen ám, viszont nagyon sokszor ragaszkodunk egy helyzethez, nem engedjük el, még akkor sem amikor már szinte a létünket fenyegeti az állandó agyalás és kérdésfeltevés. Mindent tudni akarunk, mindenre választ akarunk kapni. És ha nem, akkor feszültséget, szorongást érzünk. Ezek után pedig mindent hajlandóak vagyunk megtenni azért, hogy elkerüljük az adott szituációt, vagy kényelmetlen érzést. Sokan ezért menekülnek mindenféle pótcselekvésbe, és ez alól a munkamánia sem kivétel. Mindent megteszünk, csak, hogy ne kelljen szembe nézni önmagunkkal.
A képesség, hogy szembe tudjunk nézni a legbelsőbb félelmeinkkel és szeressük őket olyannak amilyenek - szerintem az egyik legjelentősebb képességünk lehet, mely elvezethet a szabadsághoz. Mert mégis mi a szabadság?
Számomra az, ha nem köt le a múlt és nem félek a jövőtől, hanem teljesen tiszta fejjel és lélekkel jelen tudok lenni az adott pillanatban. Roppant egyszerűnek hangzik, mégsem könnyű megélni.
Nemrég találtam egy szenzációs videót, és ezt meg kell osztanom veletek. Az Úriemberről nem sokat tudok, viszont igencsak felkeltette az érdeklődésemet - ritka az ehhez hasonló spirituális tanítás; és valami azt súgja, működik... nem kell mindent tudni ;)
Figyeld meg hogyan változnak át az emberek a videóban...
- KM
