Wednesday 22 June 2011

Ha kedvemre valót teszel, megkapod amit akarsz, ha nem, akkor megkeserítem az életed


Isten, Atya, Univerzum, Végtelen Intelligencia, a Nagy Egész, Teljesség - kb. ezekkel a nevekkel szokták illetni azt a nagy izé-mizét, aminek állítólag mindannyian részei vagyunk. A legkülönösebb az egészben az, hogy valójában nem tudjuk miről beszélünk, csak címkéket aggatunk rá és rávetítjük a saját -ami általában másoktól átvett és jól megtanult- világképünket.

Pár mondat erejéig nevezzük ezt az izé-mizét Istennek. Betűzöm: I-S-T-E-N ... szerintem sokakban már most elindultak erőteljes érzelmek. Vagy pozitív, vagy negatív. Néhányan védekező állásba kezdenek helyezkedni, de biztos vagyok benne, hogy vannak az olvasók közül olyanok is, akik épp támadásra készülnek.

Bár én nem vagyok vallásos, mégis bennem is sokszor felmerült régebben, hogy ha elég jóvá válok, Isten megadja nekem mindazt amit kérek. És ehhez fejlesztenem kell magam, elég jó emberré kell válnom. Érdekes dolog történt egy idő után. A külvilág már majdhogynem szentté avatott :)), én még mindig nem éreztem magam elég jónak, és ami a legfelháborítóbb, egyáltalán nem kaptam meg az élettől amit kértem. Még keményebben próbálkoztam... és semmi.

Aztán egyszer csak, ahogy mélyebben megismertem Abraham-Hickséket, Randy Gage-t, Eckhart Tolle-t, Byron Katie-t, egyre inkább kirajzolódott bennem valami. Istenre, vagy az Univerzumra sokáig úgy gondoltam, mint egy emberi tulajdonságokkal megáldott élőlényre. Aki örül, aki büntet, aki bosszút állhat, stb. Hosszú időnek kellett eltelnie mire rájöttem, hogy Isten pont olyan személytelen mint a gravitáció, a víz, vagy az elektromosság. Az, hogy milyen a kapcsolatunk vele, az egyedül tőlünk, emberektől, a látásmódunktól és a szándékainktól függ.

Ott van a gravitáció: egyrészt örülsz, hogy megtart Téged és a bútoraidat a Földön, másrészt el vagy keseredve ha a legjobb barátod kiesik a tizedik emeletről.
A víz. Erre szoktam mondani (sokak szerint drasztikus), hogy egy kádnyi vízből több tucat gyereket is itathatunk, de egyesével bele is fojthatjuk őket.
Az elektromosságról pedig nem is beszélve. Segítségével világosságot vihetünk a sötét szobába, de villamosszékek üzemeltetésére is használhatjuk.

Nagy kérdés: mitől függ, hogy mi jó, vagy rossz?

És ha már itt tartunk, az MLM is pont ilyen. Egy semleges rendszer. Az, hogy milyenné tesszük, az egyedül tőlünk függ. Az MLM-nek önmagában nincs hatalma, csak akkor, ha mi emberek használjuk. Megint más kérdés, hogy hogyan használjuk ezt a semleges üzleti rendszert.

Amikor hosszú szenvedés után rájöttem, hogy valójában nem a világ büntet, nem az Univerzum tesz nekem állandóan keresztbe, csakis én szívatom saját magamat, akkor elmondhatatlanul megkönnyebbültem, mert tudtam, hogy ezzel megragadhatom a pillanatot és kezembe vehetem az életem. Ezek után nem marad más mint az, hogy elfogadd saját magad úgy ahogy vagy, szeresd önmagad, bármilyen is vagy. Ahogyan a világot látod úgy látod saját magadat is; és ahogyan saját magadat látod, pont olyannak látod a világodat.

A bejegyzés végére egy ide passzoló videót mellékelek Randy papától. Már úgyis régen szólalt fel a blogon :)



(A magyar felirat méretét a +/- billentyűvel tudod növelni/csökkenteni.
Ha a felirat nem jelenne meg rögtön -> vidd az egeret a videoablak jobb alsó sarkában lévő felfelé mutató háromszögre és klikkelj a "cc"-re! Ha nem látsz "cc"-t, akkor a "="-re!)


U.I.: a témához kapcsolódva ajánlom figyelmedbe Randy egyik korábbi videóját, ahol Johnny Depp seggéről és Teréz anyáról is beszél, illetve az Ike Tiszteletesről szóló bejegyzést.



Te hogyan tekintesz az Univerzumra? Várjuk a gondolataidat.


- KM

No comments:

Post a Comment