Minden egy játszótéren kezdődött. A képen látható 3 éves kislány anyukájával és 2 éves testvérével a közelben kialakított játszótéren játszottak. Senki sem számolt ennek az ártatlannak tűnő eseménynek a következményeivel... ám megtörtént, amire senki sem számított...
Az egyik mászókánál a kislány körtét kért az anyukájától, mire az anyuka belenyúlt a táskájába és elővette a friss gyümölcsöt.
A kislány odafutott éppen futkározó öccséhez és szeretettel átnyújtotta neki a körtét...
A kisfiú hisztizni, toporzékolni kezdett a többi ember szeme láttára, füle hallatára. Ekkor még kevesen lettek figyelmesek az incidensre, és a hiszti is gyorsan elült.Amikor azonban hazaértek a kisfiú továbbra is hisztizett, toporzékolt és édesanyja spagettiját tálalás után a fejére borította... melyről kép is készült!
? ? ?
Sejtem mit gondolsz most magadban!
Egyrészt keresed a sokkoló tragédiát, a csattanót, a balhét, az igazságtalanságot, a vért, a brutalitást, a kegyetlenséget, a borzalmakat és rémhíreket... mert bizony erre programoztak, hogy ezt keresd!
Másrészt valószínűleg többször elátkoztál már. Esetleg még mindig értetlenkedsz?
Mielőtt védekeznél, vagy ítélkeznél bárki felett is idézd vissza kérlek, hogy miért kattintottál erre a bejegyzésre és minden világossá fog válni számodra! Nem fogom túlmagyarázni.
A média bizony erőteljesen torzítja világképünket, a negatív hírek elárasztanak és már azt sem tudjuk mi az amit keresünk, mi az irányvonal?
Egyszer olvastam valahol, hogy indítottak régebben egy csak pozitív híreket közlő rádiót. Rövid idő alatt csődbe ment.
Miért? Mert tudat alatt a borzalmakra és tragikus emberi sorsokra vágyunk! Ha elég tudatosak vagyunk és ismerjük magunkat, tudjuk mit szeretnénk valójában, nem lenne szükségünk a kellemetlen, negatív hírekre - kétlem, hogy a borzalmaktól bárki is jobban érzi magát.
Vagy ha meghallgatod a szokásos híreket talán jobban indul a napod?
Vagy tévedek?
Ha nem tudjuk merre tartunk az életben, nincs önálló értékrendünk és értékítéletünk a tömeg(tájékoztatás) elsodor. Ha nincs célod, más céljainak leszel az eszköze, rosszabb esetben céltáblája.
Tudom, hogy megértetted ennek a bejegyzésnek az üzenetét. Szándékosan nem magyaráztam túl, azt akartam, hogy érezd át mi zajlik a világban és benned! Mi az amire figyelmet fordítunk? És ami még fontosabb, MIÉRT AKARJUK mindezt?
Miért vagyunk vevők a negatív hírekre, amikor a pozitívaktól sokkal jobban éreznénk magunkat?
A mi döntésünk mire irányítjuk a figyelmünket, mit fogadunk be és mit utasítunk el, innentől kezdve rajtunk a felelősség súlya!
U.I.: a bejegyzés elején szereplő kisfiú és kislány természetesen -ahogy a legjobb családban is megesik- összeveszésük után azonnal kibékültek, bár a spagettit nem ették meg, anyukájuk újat fűzött... :)
-KM
No comments:
Post a Comment