Jön a hétvége, én pedig a Compound Effect sorozatunk végére akarok érni, és még van egy-két rész, szóval tempo-tempo.
Volt idő még régebben amikor megkérdezték tőlem: Ugye teljes mértékben felelősséget vállalsz az életedért? Azonnal rávágtam, hogy 'Igen, persze!' - milyen hülye kérdés - gondoltam magamban. Aztán néhány nappal rá teszem azt otthagytak, átvertek, megszégyenítettek én pedig nem láttam a dühtől, a csalódottságtól, az értetlenségtől és magamba roskadtam. A fejemben mindenféle képek cikáztak, a lelkemben ellenséges érzések dúltak. Puffogtam, duzzogtam, magamban elküldtem az illetőket melegebb éghajlatra - mégis hogy képzelik, hogy így bánnak velem, mit tettem ellenük? Nem értettem miért kerültem ilyen szituációba, stb. Észre sem vettem, hogy a pár nappal azelőtti kérdést igazából meg sem értettem, csak rávágtam valamit. Az ilyen és ehhez hasonló sztorik színes kavalkádja évtizedekig tartottak nálam, mire szép lassan kitisztult a kép.
Mert mit is jelent az, hogy 100%-ban felelősséget vállalsz az életedért, és mindenért ami történik Veled?
Elmondom, mostanában hogyan értelmezem ezt:
Ha valaki ma odajönne hozzám és szembeköpne, akkor az arcom tisztára törlése után azon gondolkodnék el, hogy vajon én mikor köpöm szembe magam? Én mikor vagyok ennyire tiszteletlen magammal, vagy mással? Ha valaki nagyon csúnyán kihasznál, akkor már nem igazán húzom fel magam, mert rögtön felmerül bennem a kérdés: Vajon én kihasználom-e saját magamat, esetleg mást? Ha igen, akkor hogyan, milyen formában teszem ezt?
Ma egy nagyon érdekes gondolat jött elő belőlem a FaceBook-on, amely vélhetően az elmúlt hetek tapasztalataira és megfigyeléseire épült. Kiteszem ide is, mert témába vág:
Nem volt könnyű majd három évtized után átváltani a fenti szemléletmódra, ám szép lassan mégiscsak sikerült és azt tapasztalom, hogy megérte. Természetesen a váltás mind a mai napig tart, és ennek hatására egyre nagyobb összefüggéseket pillantok meg belső világom és körülményeim kapcsolatában.
Volt idő még régebben amikor megkérdezték tőlem: Ugye teljes mértékben felelősséget vállalsz az életedért? Azonnal rávágtam, hogy 'Igen, persze!' - milyen hülye kérdés - gondoltam magamban. Aztán néhány nappal rá teszem azt otthagytak, átvertek, megszégyenítettek én pedig nem láttam a dühtől, a csalódottságtól, az értetlenségtől és magamba roskadtam. A fejemben mindenféle képek cikáztak, a lelkemben ellenséges érzések dúltak. Puffogtam, duzzogtam, magamban elküldtem az illetőket melegebb éghajlatra - mégis hogy képzelik, hogy így bánnak velem, mit tettem ellenük? Nem értettem miért kerültem ilyen szituációba, stb. Észre sem vettem, hogy a pár nappal azelőtti kérdést igazából meg sem értettem, csak rávágtam valamit. Az ilyen és ehhez hasonló sztorik színes kavalkádja évtizedekig tartottak nálam, mire szép lassan kitisztult a kép.
Mert mit is jelent az, hogy 100%-ban felelősséget vállalsz az életedért, és mindenért ami történik Veled?
Elmondom, mostanában hogyan értelmezem ezt:
Ha valaki ma odajönne hozzám és szembeköpne, akkor az arcom tisztára törlése után azon gondolkodnék el, hogy vajon én mikor köpöm szembe magam? Én mikor vagyok ennyire tiszteletlen magammal, vagy mással? Ha valaki nagyon csúnyán kihasznál, akkor már nem igazán húzom fel magam, mert rögtön felmerül bennem a kérdés: Vajon én kihasználom-e saját magamat, esetleg mást? Ha igen, akkor hogyan, milyen formában teszem ezt?
Ma egy nagyon érdekes gondolat jött elő belőlem a FaceBook-on, amely vélhetően az elmúlt hetek tapasztalataira és megfigyeléseire épült. Kiteszem ide is, mert témába vág:
Nem a szavaiddal, nem a tetteiddel, hanem az érzéseiddel vonzol. Ha egy szót nem szólnál és semmi különösebbet nem csinálnál, akkor is olyan embereket, eseményeket vonzanál be, amilyen Te vagy. Minden esemény, minden életedben felbukkanó személy egy-egy ajándék, akik mértani pontossággal megmutatják, mi zajlik a lelkedben. Hatalmas előnyre teszel szert ha életed minden mozzanatát így szemléled.
Nem volt könnyű majd három évtized után átváltani a fenti szemléletmódra, ám szép lassan mégiscsak sikerült és azt tapasztalom, hogy megérte. Természetesen a váltás mind a mai napig tart, és ennek hatására egyre nagyobb összefüggéseket pillantok meg belső világom és körülményeim kapcsolatában.
(A magyar felirat méretét a +/- billentyűvel tudod növelni/csökkenteni.
Ha a felirat nem jelenne meg rögtön -> vidd az egeret a videoablak jobb alsó sarkában lévő felfelé mutató háromszögre és klikkelj a "cc"-re! Ha nem látsz "cc"-t, akkor a "="-re!)
Erősen ajánlott bejegyzés Randy Gage-től:
Vessük meg a rabszolgákat és az áldozatokat!
A Compound Effect befejező epizódját itt találod!
- KM
